Sárváry Pál halotti anyakönyvi bejegyzése

Sárváry Pál (Piskolt, 1765. október 3. – Debrecen, 1846. december 19.) bölcseleti doktor, debreceni professzor, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Sárváry Elek hírlapíró, műfordító nagyapja.

Apja Sárváry János református lelkész-író volt.

1782-ben a debreceni iskola felső osztályába lépett (subscribált); 1786-ban Késmárkról, ahol a német nyelv elsajátítása végett volt, visszatért és újra a debreceni főiskolába iratkozott be. 1789-ben a német és francia nyelv és szónoklat, 1790-ben a költészet tanítója, két évig a Sinai tanszékén helyettes tanár, 1792. márciustól szeptemberig főiskolai senior volt. Ekkor a göttingai egyetemre ment, ahol matematikai, természettani és bölcsészeti tanulmányokat folytatott. 1795-ben bölcsészettanárrá avatták. Miután hazatért, 1795 novemberében elfoglalta a matematikai és természettani tanszéket mint rendes, a bölcsészetit mint helyettes oktató. 1809-ben a papi teendők végzésére is felhatalmazást nyert, de mindvégig megmaradt a tanári pályán. 1814-ben a debreceni egyházmegyében tanácsbíró lett. 1832. március 9-én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának választotta.

Halotti anyakönyvi bejegyzését már bizonyára hozzám hasonló, bár valószínűleg túlságosan is lelkes kutatók aláhúzták és egy hatalmas csillaggal megjelölték a bal oldali lapon, a bal margón. (Legalább megkönnyítették az azonosítást.)

Sárváry Pál református halotti anyakönyvi bejegyzése